Kétségeim…
Először is szeretném megköszöni mindenkinek az előző képemmel kapcsolatos kedves szavakat, hozzászólásokat.
Azóta -eltelt már legalább 3 nap- és engem egy egészen más, új kép izgat. Ennek már a másik ‘szüneteiben’ nekiláttam, azaz elkezdtem előkészíteni. Már egy jó ideje tudatosan ehhez vásároltam anyagokat, mert itt nagyon fontosak lesznek a színek. Gondolom mással is előfordult már, hogy valami olyannyira befészkeli magát az ember agyába, hogy az nem hagy nyugton! Egészen addig, míg ki nem varrom. Valahogy így vagyok ezzel mostanában.
Aztán jött a következő probléma. Elkezdetem a képet alkotni, de mivel ez számomra is új technika, időnként nem tudom eldönteni, hogy amit most naponta alkotok, az vajon jó lesz vagy csak az időt, energiát és az anyagot pazarolom. De ez ugye majd csak akkor válik el, mikor a kép már elkészül. Lehet, akkor derül ki, hogy mennyire fölösleges volt az egész. (na én akkor leszek ideges) De, valahol belül mégiscsak bízom saját magamban és mégis csinálom, hátha …. Érti ezt valaki?
2008. május 8. csütörtök - 16:01
Na ettől nem lettem okosabb. De így van ez. Tanulj meg angolul, és iratkozz be az iskolába. De akkor se biztos, hogy megérteném. Megyek a magam feje után.
2008. május 9. péntek - 03:41
Zsuzsa, szerintem MINDENKEPPen, ha idod, energiad stb engedi, csinald meg a Self Expression tanfolyamot. Pont errol szol, hogy az ilyen (olyan) felelmeket, hogy kezelje az ember. A `valasz` meg az, hogy ne felj, bizz magadban!:-)
En most a ruhavarros reszet csinalom, az nem annyira revelativ, mint a patchworkos volt. Nem csoda, mert azert a ruhat megiscsak hordja az ember:-))))
Egyebkent meg nagyon igeretes!
Udv, kriszta
2008. május 9. péntek - 08:27
Kriszta,
mikor viszonylag kicsi képet készítek, annyira ez nem is foglalkoztat, mert ha nem sikerül, majd leírjuk veszteségként.(vagy lesz belőle tűpárna:O))))A tanulópénzt is meg kell fizetni alapon… De a mostani esetben ez egy nagy kép és már elég sok anyagot beledolgoztam. Mindennap csinálgatom és ma már látszik valami….
Azért olyan könnyen nem adom fel!!
ZSuzsa
2008. május 13. kedd - 13:06
Örülök, hogy nem csak én vagyok ilyen időnként. Olyan sokat el tudok meditálni azon, hogy amit csinálok, az jó-e, mások mit is gondolhatnak róla.
Örülök, hogy megosztod velünk a gondolataidat. A gondolataidat is, és a készülő munkáidról is hogy írsz. Köszönöm neked ezeket.
2008. május 13. kedd - 13:36
Szia Anikó,
azt hiszem csak akkor sajnálja a ráfordított időt energiát az ember,ha nem sikerül elérnie,amit szeretett volna.Ha bejönnek a számítások, az mindent megér!
ZSuzsa