Így jártam…
Kezdetek
Így kezdődött minden. Volt egy ötletem , egy röpke vázlatom, ami alapján elindultam. Először elkészítettem az alapot (hátteret) majd a szívet. Szokásos technika (ragasztós applikáció) és ezután jöttek a zsákutcák. Én azt gondoltam ‘semmi perc’ alatt összedobom (a darabkákat), letűzöm és kész. Ez a semmi perc egy hét lett, egyet előre kettőt hátra…
Először csak tűzéseket terveztem fekete cérnával a szív köré egy kis ‘zajnak’. De egyáltalán nem érvényesült, hiába varrtam át többször is. Ekkor két lehetőségem volt, így egyből kukába dobom, vagy egy napig bontom. Aludtam rá egyet és az utóbbi mellett döntöttem.
ötletelés
Az, hogy a kismadár már nem az első , mondanom sem kell. Nem voltam vele megelégedve ezért evvel is eljátszottam kicsit. Fél nap a net előtt kismadarakat keresgetve…
Azt tudtam, hogy ilyen vagy hasonló cirkalmakat szeretnék mellé tenni. De itt túl nagy a rend…nekem a csíkos is belefért volna, de végül mégis kiesett. Megint egy nap, mire a cirkalmas leveleket megrajzolgattam, kivagdostam, kitaláltam a sorrendet.
aszimetrikusan
Aztán jött a következő kérdés, hogyan mutat jobban? Nekem így tetszett , hát így is maradt. Most már jöhettek a cirkalmak, előbb feketével majd arany színnel. Alakult, de még mindig kevés…
elkészült
Elővettem egy kis textil festéket és így lettek rajta a pöttyök, ill. a foltok. Na, most már jobb.
Tűzése négyzethálós, varrógéptalp szélességre melírozott cérnával, de csak kívül.
Szóval így jártam, hogy egy kismadár belefészkelte magát a szívembe. :o)))