A hétvégi nagy varázslás…
A teljesség igénye nélkül mutatok néhány képet a szombati szeánszról.
Ildi volt a Nagy Varázsló, mi pedig a szorgalmas és szófogadó kisinasok.
Ezek pedig mind a szükséges kellékek. Hihetetlen, hogy mi mindent össze nem szedtünk, sose lehet tudni alapon…
„Te látsz valamit? Én nem. Én sem!” kb. ez van a képen.
Na, de ezen már látszik valami…igaz, még csak félkész, de már biztató előjelek vannak!
Mindenki sütögette a maga kis ‘pecsenyéjét‘…
ilyen lett, mire ‘kisült’, nekem tetszik!
A lényeg. hogy nagyon jól éreztük magunkat és rendesen el is fáradtunk estére, mire hazaértünk. Csak azt nem tudom, miért álmodtam egész éjjel függöny darabokkal, rongyokkal?!
2008. november 16. vasárnap - 22:57
Nagyon kivancsi leszek mit csinalsz belole… mert hogy mi is ez?:-D
Azert jo az a kep a furokkal:-))
2008. november 17. hétfő - 11:55
Hát én sejtem, hogy miért álmodtál velük! :o) Ennyi sok-sok minden, szín, forma…
2008. november 17. hétfő - 16:20
Most,hogy látom a fotókat rájöttem, hogy látásból már ismerlek 🙂
Hazafelé azon morfondíroztam,hogy miért is nem mutatkoztam be annak a 2-3 embernek,akit nem ismertem személyesen? Most még azt hiszitek,bunkó vagyok,pedig csak nem akartam nagyon zavarogni.Legközelebb…
2008. november 17. hétfő - 17:46
Jó kis varázslás volt, de én még mindig ülök a cucccaim közt, és próbálom kitalálni, hogy mit mivel csináltunk. Nagyon jól kitöltöttük a teret.
2008. november 17. hétfő - 19:47
Kriszta,
még én is! :o)))
De ha valami kikerekedik belőle, feltétlenül megmutatom.
2008. november 17. hétfő - 19:50
Szia Violini,
Akkor én nekem most annyi előnyöm volt, hogy én tudtam, hogy te ki vagy. Egyrészt a topikos találkozón – a könyvtárban- is ott voltam, másrészt azért – ha a távolból is- de figyelem az eseményeket. Egyáltalán nem zavartál bennünket! Örülünk, hogy benéztél.